Kedves vendég, légy üdvözölve!

Ha sok és szép dolgokat akarsz megtudni az élet szép és kevésbé szép dolgairól, azt gondolom itt jó helyen jársz.

Sok szép vers, idézet, írások fognak idekerülni, amelyek az életről szólnak, amiket megélünk, megszeretnénk élni, jól vagy rosszul.

Az életet ha élni tudjuk, eldönthetjük mit, miért és megérte-e élnünk?

Az életben vannak dolgok. amiket ha megtanulunk és betartunk, akkor pozitívan fognak befolyásolni bennünket, vannak dolgok, amik negatívak.

Benne van minden a pakliban, itt is vannak dolgok, amik pozitívak és negatívak.

A nagy kérdés adott, a felelet, és a kivitelezés rajtunk áll.

"Élni boldogan, az életet ismerve, vagy meghalni boldogtalanul a valódi életet nem ismerve."

 

Tetszik amit olvastál?

Ha igen, akkor ott lejjeb találsz egy szavazót, kérlek szavazz!?

 

Ha még többet akarsz nekem adni, akkor tisztelj meg és írj a vendégkönnyvembe?!

KÖSZÖNÖM!!!

 

 

 

 

 

 

Az Életről

Oly végtelen az út és valaki elkisér,
Nincs olyan mondat melyet ő egyszerűen megítél.
Féltve őrzött titkaid megőrzi örökre,
S egyszer csak azt veszed észre az évek elrepültek fölötted...

Könnyes szemmel állsz az élet kapujában,
S tétován kérded a végtelentől, most mit csináljak?
Lépjek előre vagy szaladjak vissza,
Bárhogyan is döntesz, az élet soha sem lesz tiszta.

Mint egy folyó mely csobog szelíden,
S árva tekintettel válik naggyá, de mégis szelíden.
S mi az élet? - csak egy folyó mely a mindent szeli át,
S a gond, a bánat a folyóban csupán egy gát.

Egy gát, melyet átléphetsz s boldogan mehetsz tovább,
S nem kell megtöprengned, hogy ez a végzet, csak lépj odább.
Hidd el az élet nem rossz, csak tudni kell vele bánni,
S ha beletaposnak is létedbe, hidd el nem fog úgy fájni!
(Radványi Nelli)

 

 

 

 

Könnycseppek az arcodon.

 

Láttam már gyönyörű szemeidben könnyeket.

Mint fényesen ragyogó gyémántok úgy fényletettek.

Gyönyörű arcodon végég folyva.

Mint esőcseppel hullottak le a porba.

 

Azt szeretném, ha két szemed soha nem lenne könnyes.

Nem áztatnák arcodat a gyémánt könnyek.

A földnek esőcseppekre van szüksége.

Nem a Te gyönyörű két szemed vizére.

 

A könnyeid mikor megerednek.

Arcodat ellepik, mint a zöld füvet, a hajnali harmat cseppek.

Ragyognak, mint a csiszolt gyémántok.

Gyönyörű szemeidben, ha sírsz, azt látok.

 

Könnyeidet látni soha nem kívántam.

Helyette szemeidben mindig a boldogságot lássam.

A csillagokat látom, ha rám boldogan ragyognak.

Tükörképe az-az, éjjeli égboltnak.

 

Ne sírj kedvesem soha, könnyeid ne hullajtsd?

Adj helyet szemeidben a fénylő csillagoknak.

Imádom szemeid fénylő szembogarát.

Ha ragyogni látom őket, az, maga a meny ország.

 

Ragyogjanak, szemeid a boldogságtól.

Ne a könnyieddel áramló gyémánt, csillogástól.

Aranyló csillagok fényes, ragyogását.

Szemeidben, szemeim örökké azt lássák.
(Saját)

 

Örülj a mának!

Amíg vannak, akik szeretnek,
van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!

De ha mégis magány a sorsod,
ha a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt, mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.
Örülj, hogy élhetsz!

Nincs fekete és nincs fehér
De az elmúlás mindent elér
Nincs tűz, mely örökké lobogna
Fényét más világok felé ontva
Nincs folyó, mely örökre megmarad
Előbb-utóbb minden forrás elapad.

Nincs érzelem, mely örökké él
A harag idővel megbékél
Nincs az a szerelem, ami el nem vetél
Gyűlölet, melyet nem koptat a szél
Öröm, melyet nem sápaszt a tél
Bánat, melyet nem gúnyol a remény

A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök
Élet, halál - ők is csupán eszközök
Mert a Változás az egyetlen,
Mely mindig tombol szüntelen
Ami meg nem alkuszik soha
Hiába hiszi a sok ostoba
Hogy bármi, ami létezik, úgy marad
Mert mindig lesz új a nap alatt!
/Amatőr/

 

 

 

Csak egy ember vagyok